Munkácsy Mihály
(1844, Munkács - 1900, Endenich)
Munkácsy Mihály (sz.: Lieb Mihály, Munkács, 1844. február 20. – Endenich, Németország, 1900. május 1.) magyar festő.
Munkácsy mélyről küzdötte fel magát, az asztalos legényből híres festő lett, aki hatalmas méretű vásznaival az egész világot meghódította. A kor legnagyobb „szociológusa” is volt egyben, az európai és a magyar társadalom falusi és városi közösségeinek kiváló ismerője. Tanulmányozta és nagy műgonddal lefestette a sorsukba beletalált embereket. Európai, keresztény és magyar polgár volt egyszemélyben és zseniális tehetségű festő, de ahhoz, hogy hatalmas méretű életművét létrehozza, nagy szorgalom, megfeszített szellemi és fizikai munka szükségeltetett. Romantikusan realista festő volt, aki mindig invenciókkal teli munkákat alkotott. Nagy méretű vásznain készíti el kompozícióit gazdag embertípusokkal, eszköztárakkal mintegy előrevetítve a 20. századi karakterszínészekkel, számos statisztával és pazar díszlet anyaggal dolgozó, gazdag kiállítású színes széles vásznú filmek világát.
forrás: Wikipédia
Ásító inas
Siralomház
A köpülő asszony
Rőzsehordó nő
Zálogház
Virágcsendélet
Milton
Pihenés az erdőben
A Munkácsy - trilógia
Krisztus pilátus előtt
Ecce homo
Golgota
Leonardo Da Vinci
Leonardo di ser Piero da Vinci (1452. április 15. – 1519. május 2.) olasz (akkor még itáliai) származású polihisztor, azaz: festő, tudós, matematikus, hadmérnök, feltaláló, anatómus, szobrász, építész, zeneszerző, költő és író.
A Vinci melletti Anchianóban született Toszkánában, Itáliában egy nótárius, Ser Piero da Vinci, és egy parasztlány, Caterina törvénytelen gyermekeként. Mai értelemben véve nem volt vezetékneve, a Da Vinci ’Vinciből való’-t jelent. Születésekor teljes neve Leonardo di ser Piero Da Vinci volt, ami azt jelenti, hogy ’Leonardo, ser Piero fia Vinciből’.
Leonardót sokszor nevezik a reneszánsz ember őstípusának, akinek láthatólagos végtelen kíváncsisága csak a felfedezéseinek erejével volt egyenlő. Széles körben az egyik legnagyobb festőnek tartják, és egyes vélemények szerint akár ő is lehetett minden idők legműveltebb embere.
forrás: Wikipédia
Angyali üdvözlet
Szegfûs Madonna
„A Sziklás Madonna Leonardo da Vinci elsõ képe, amelyet milánói tartózkodása alatt festett. Azzal a céllal készült a mû, hogy majd a milánói San Francesco Grande templom Szeplõtelen Fogantatás kápolnájának a szárnyas-oltárát díszítse. A barlang témája mindig lenyûgözte az olasz mestert. Szerinte a barlangok sajátos geológiai zsigerek, amelyekben a "fortélyos természet" elhelyezte hatalmas és titokzatos szervezetét. Elõször a Sziklás Madonna címe így hangzott: Madonna a Kisdeddel, Keresztelõ Szent Jánossal és az angyallal. A kép hátterében gleccserekre emlékeztetõ hegyek láthatók, , ami a természet végtelenségét hivatott jelképezni - minden valószínûség szerint ez a kép igazi témája. A mûvész ugyanennek a témának még egy verzióját elkészíti, amely ma a londoni National Gallery tulajdonát képezi.” (Híres festõk)
„Lodovico Sforza 1494-ben megrendel Leonardonál egy képet, amely az Utolsó vacsorát ábrázolja. Azt szeretné, ha a mû a milánói Santa Maria delle Grazie templomba kerülne. A mûvész 1495-ben lát munkához. Az asztal egyik oldalánál ülõ apostolok hármas csoportokban, Krisztus két oldalán szimmetrikusan helyezkednek el. Közöttük van Júdás is (Krisztustól balra a harmadik), ami meglehetõsen bátor döntés volt abban az idõben. Júdást ugyanis az asztal végén, Krisztustól és a többi tanítványtól távol szokták ábrázolni. A festõ a vacsora legdrámaibb pillanatát ábrázolja, amikor Krisztus az apostolokhoz fordul: „Bizony mondom néktek, egyiktek elárul” (Szent Máté Evangéliuma 26,21).” (Híres festõk)
Az utolsó vacsora
János a Mester nagy szívén pihen,
E tiszta szíven, e csöndes sziven
Pihen, de lelke a holnapra gondol
S fiatal arca felhős lesz a gondtól.
Mély hallgatás virraszt az asztalon.
Az olajfák felől a fuvalom
Hűsen, szomorún a szobába téved,
Be fáj ma a szél, az éj és az élet!
Tamás révedve néz a mécsvilágra,
Péter zokog és árvább, mint az árva,
Judás se szól, csak apró szeme villan,
Remegve érzi: az ő órája itt van!
Csak egy nyugodt. Nagy, sötétkék szemében
Mély tengerek derűs békéje él benn.
Az ajka asztali áldást rebeg
S megszegi az utolsó kenyeret!
Mona Lisa (1503-1506)
Mona Lisa
Idõsebb a sziklánál, amelyek között ül;
Miként a Vámpir,
Sokszor meghalt,
És megtanulta a sír titkait;
Mély tengerek búvára volt,
S elmerült napjaik maga köré gyûjtötte;
Különös kelmékre alkudott Kelet kalmárjaival;
Mint Léda,
Anyja volt a trójai Helénának,
És mint Szent Anna,
Anyja volt Máriának;
S mindez neki annyi volt,
Mint a lantok és fuvolák hangja;
S nem él,
Csupán az élveteg finomságban,
Mely formába öntötte a változó vonalakat,
S a kézre és szemhéjra színt lehelt.
- Walter Pater - (Vajda Endre fordítása)
„A Keresztelõ Szent János Leonardo da Vinci utolsó remekmûve, amelyet halála elõtt három évvel festett. A szent megvilágított alakja a homályból bukkan elõ. Nehéz meghatározni a ráesõ fény forrását. Sõt mi több, a figura rajza észrevehetetlen, ebbõl eredõen a kontúrjai megfoghatatlanok. Kétértelmû, hermafrodita jellegû, rejtélyes küllemû figurát ábrázol a festmény. A mû szemlélõje szinte hipnotizáltan ingadozik, hogy férfit, vagy nõt lát-e. Leonardo da Vinci Keresztelõ János-a inkább emlékeztet a mûvész képzeletében született ephéboszra, és nem mint ahogy az Evangélium kívánja - aszkéta keresztény prófétára. Lényegében Keresztelõ Szent János az ideális, az átlagembernél tökéletesebb, ezért annak boldogtalanságától mentes, ideális embertípusról szõtt vágyak megtestesítõje.” (Híres festõk)
A mappában található képek előnézete Anne Geddes fotók
![Anne_Geddes_pea_in_a_pod[1].jpg](/img/tiny/22.jpg)
![AnneGeddes_Wallpaper08[1].jpg](/img/tiny/24.jpg)
![lgno71+tulips-anne-geddes-mini-poster[1].jpg](/img/tiny/25.jpg){kind=small}
![hb_tulip_base_ptg[1].jpg](/img/tiny/26.jpg)
